Intuitív absztarkciók

A festészetre mint emberi alkotó tevékenységre is jellemző az eszközhasználat. A művészek ecsetet palettakést, szivacsot, vagy meghökkentő dolgokat, akár bankkártyát, seprűt stb. használnak az alkotás elkészítéséhez. Az alkotást az teszi művészivé, ha készítője a rá jellemző egyedi, utánozhatatlan stílust fejleszt ki, vagy egyébként is rendelkezik ilyen jellegű adottsággal.

Az ábrázolás tanulható, az egyedi jellemzők viszont nem. Mindig el kell rugaszkodni valamely módon a valóság képétől, egyébként az elészült alkotás csupán egy kép lesz amit egy látvány alapján leképeztünk. Az ember készsége a művészi alkotás létrehozása szempontjából függ az egyén jobb és baloldali agytevékenységének az aktivitásától. Míg a bal oldali agytevékenység intenzitása meghatározza a racionális gondolkodást a mindennapok logikus cselekvését, addig a jobb oldali agyféltek működése felelős az álmokért, megérzésekért, vágyakért stb. minden olyan dologért amely kívül esik azon a követelményrendszeren amit a társadalom és még a szűkebb környezet (család) is támaszt. (anyagi javak megszerzése, tanulás, munka, nevelés, család , társadalmi felelősségvállalás) Nem véletlen, hogy a legtöbb művész, ill. a kimagaslóak közül minden bizonnyal sokan balkezesek. Esetükben az agyi tevékenység a kezük irányítása kapcsán, kapcsolódik a jobb agyféltekhez ami inkább az intuitív kategória. Alvás közben éri el az agyműködésünk a csúcsát igen intenzív ilyenkor a jobb oldali agyműködés. A művészettel kapcsolatban előnyt jelent, ha valaki balkezesnek született. Ez vonatkozik a zenére szobrászatra film, vizuális művészetekre, és egyéb művészeti irányokra is. Van azonban egy súlyos anomália amikor az illető személy ún. kétkezes. Lehet, hogy balkezesnek született de kiskorában átszoktatták. Óriási előnyt jelent ez a képesség a mindennapokban és a művészeti törekvések megvalósításában is. Az ilyen ember képes ébren álmodni, vizuális intuitív tapasztalatát ötvözni a valósággal. Megteremteni a kapcsolatot a racionális és irracionális között. Ezért viszont nagy árat kell fizetni, az ilyen egyén hajlamos a depresszióra, tévképzetek hallucinációk idegbetegség és motoros idegrendszeri zavarok, agresszió stb. A művészek körében sokan a kiváló alkotásaik elkészítéséhez pszichotrop anyagokat kábítószereket vagy (pl. Abszint) és alkoholt is használtak, azon okból, hogy jobb agyfélteki tevékenységüket aktiválni tudják az ébrenlét állapotában is. Mindenki rendelkezik egy a környezetére ható kisugárzással, még ha jobbkezes akkor is. Amikor ismeretlen személyek először találkoznak jelentkezik egy fogalom az első benyomás élménye. Ez érdekes dolog mert valamit megérez az egyik ember a másikkal kapcsolatban. Hogyan is teszi ezt? Pontosan nem is lehet tudni, talán van aura is, valamilyen tér az ember körül és ez hat a másik egyén tudatalattijára. Ez egy olyan terület amit a jelen kor tudománya sem kutat, mert ez egy nehezen kutatható határterület a tudomány és a misztikus álhalandzsa közt. És még egy fontos apróság ezzel kapcsolatban, az ember a fél életét alvással tölti és minden éjszaka álmodik is. Azt már tudjuk, hogy álmainkért és az alvás közbeni agyi működésért a jobb agyféltekünk a felelős. Éber állapotunkban is belenyúlunk ebbe a szegmensbe (szex, párkapcsolat, megérzések, akár fontos döntések kapcsán is.)

Vannak olyan egyének is, melyeknél bizonyos anomáliák figyelhetők meg, melyek a fizikai törvényszerűségeket is képesek felülírni. Egyeseknek megmaradnak fémtárgyak (kanalak, kések, vagy a vasaló) főleg a mellkas tájékán egy irreális szögben elhelyezve, ezen tárgyak nem esnek vagy csúsznak le az adott személyről. Valószínű, hogy ez a képesség, valamely olyan agytevékenységgel is összefügg amelyre még nincs elfogadható magyarázat. Ebbe nincs semmi természetfeletti izé, csupán valamely ismerethiány van ezen a területen, és biztos, hogy akár pár száz év múlva lesz tudományos magyarázat erre a jelenségre is. Mivel én személyesen is érintett vagyok ezekben a kérdésekben, könnyen lehet elfogultsággal vádolni. Személy szerint tagadom az ilyen téveszméket, minden ilyen marhaság csalás csupán ügyes trükk, és semmi több? Én a tudományban és a racionális dolgokban hiszek, az anomáliákat sajnos viszont tapasztalom, ezért saját magammal is ellentmondásba kerülök. Sok kísérletet végeztem, ezen a területen, melynek célja ezen jelenségek tagadása volt. 30 évesen technokrataként kerültem szembe egy irracionálisnak mondható világgal amely ráadásul mindenhol jelen van. Tér, idő, gravitáció, dejavu, álmok érzések, düh, boldogság stb.

Amennyiben mégis abból indulunk ki, hogy létezik valamely erőtér az ember körül, ez minden bizonnyal létezik, akkor ezzel anyagi részecskéket is lehet valamilyen módon rendezni hatással lehetünk tárgyakra, festékszemcsékre is, melyeknek az elrendeződését befolyásolhatjuk pusztán azzal az erőtérrel mely körbevesz minket.

De hogyan néz ez ki a gyakorlatban. Személy szerint én egy gyúrótábla hátoldalán szoktam efféle üzelmeim művelni. Finom anyagot használok, nyomtatófesték különféle tusok. A papírt jól beáztatom, és az elején még le sem ragasztom enyves ragasztószalaggal, csak akkor ragasztom le, ha már száradni kezd. Az alkotásnál a folyadék is számít, mert a vízben azonnal feloldódik minden olyan anyag melynek hígítására vizet használunk. Ritkán használok ecsetet, itt nem az a cél, hogy tudatosan alkossak, az elején a nagyoláshoz cseppentek a bő lében úszó anyagra nano festéket, esetleg húzok is a folyadék felszínén. Azonnal szétfut a pigment és kezd valami alakulni. A kezdeti fázis még elég esetleges. A nano festéket injekciós tűvel juttatom el a felületre. Mert a nyomtató patront is így töltik, és ez egy praktikus festőeszköz ehhez a technikához. Lehetne persze másképp is. A színek valójában a felületen fognak keveredni. A kép alakulása hatást fejt ki rám, én pedig beavatkozom, alakítom az egészet. Ha már hullámosodni kezd akkor ragasztom le, hogy száradás után sima felületet kapjak. Ott “kotlok” a kép mellett mert ha magára hagyom elromlik az egész. Erre volt már példa és ekkor jöttem rá, nem szabad félkész állapotában otthagynom mert képes nagyon elmászni egy rossz irányba a beszáradás. Ebben a fázisban nem használok semmilyen eszközt, valahogy tőlem függ, hogy is fog kinézni, ez a folyamat nem tudatos de nagyon is hatással van a képre. Időnként nagyon finom dolgok jönnek létre, egy kis univerzum maga a csoda.

A művészetben a művésznek az adott kor kihívásaira kell választ adni, irányt mutatni. A Kádár korszak számítható nyomora után eljött a szép új világ, a kiszámíthatatlan esetleges boldogulás, nyomorúsága. Ahol az egyén puszta szerencséje többet nyom a latban mint a szaktudás, szorgalom, vagy a képzettség,

Ezt a folyamatot, változást nagyon nehéz, leképezni, és alkalmazni a képzőművészetben, jó ötlet kell hozzá. Nekem úgy látszik volt egy. Világunk esetleges, kiszámíthatatlan, ezt szerintem esetleges és kiszámíthatatlan művészeti technológiával lehet a leginkább hatékonyan ábrázolni. Én csupán arra ügyelek, hogy akaratlanul is képzőművészeti törekvéseimen belül tudjam tartani anyagot. Egy intuitív absztrakció, jöjjön létre, mely minden szemlélőben, más érzetet kelt. Ezeknek az absztrakcióknak pont ez a lényege. Amíg egy hagyományos ábrázolásnál, a kép felismerhető azonnal értelmezhető, minden szemlélő számára szinte egyformán, addig egy ilyen törekvésnél minden szemlélő mást igyekszik szinte beleálmodni a műbe. Ezen esetben nem egy a látvány leképezéséből fakadó sajátos tulajdonság jelenik meg absztrakcióként, hanem a megérzéseink, tudatalattink működéséből származó képfoszlányok, állnak össze absztrakcióvá. Ez a képi világ minden egyes szemlélőben más érzetet képes kelteni. Ezeknek az alkotásoknak nem is érdemes címet adni mert a cím befolyásolja a szemlélőt. Sokszor fellázad a szemlélő a cím ellen és azonnal más címet ad a műnek mert ő egészen mást lát mint amit az alkotó. Ez egy igen fontos paraméter, merjen lázadni, és mást mondani. Legyen saját véleménye. Az ember mindig értelmezni, akarja az elé táruló látványt, ez egy ösztönös törekvés. Azonban jelen esetben olyan képi információval találkozik melyet a bal oldali tudatosságra jellemző agyféltekével már nem tud értelmezni, ezért aktiválódik a jobb oldali agyféltek és elkezd pörögni az érzetek, elfelejtett álomképek világa, kétségbeesetten igyekszik a szemlélő párhuzamot vonni a látvány és valamely már elraktározott információ között. Szinte mindig talál hasonlóságot párhuzamot, és felismer alakot, figurát, érzelmet. Ezek nagyon eltérőek lehetnek egyénenként, és vita tárgyát képezhetik. Ezért nevezzük ezeket a műveket intuitív absztrakcióknak.

visszatérés az előző oldalra