Életrajz

Nevem: Zalka Béla, munkás családból származom. 1961-ben születtem Budapesten.

Már az általános iskolában rajztanárnőm Stecker Klára is felfigyelt különleges képességemre ami a képzőművészettel kapcsolatos. Ezért külön órákat adott nekem ingyen. Akkor még nem volt ennyire szem előtt az anyagi érdek mint manapság. Gimnáziumi tanulmányaim során ismerkedtem meg Haász Istvánnal , ő nekünk műelemzést tanított, sokat tanultam tőle. Jártam még az Epreskertbe gerillahallgatóként. (Nem volt pénz se, tanulmányaimra, és nem is vettek volna fel) Beszöktem órákra, mert ott javítottam a telefonközpontot, ezért a gerillahallgató kifejezés.

Egész életemben tanultam és dolgoztam. Sajnos a művészeti tevékenységem folytatására nem maradt sohasem annyi idő amennyit rá kívántam szánni. Mellesleg pénz sem volt erre soha. Mégis kaptam anyagokat, festéket stb. Telefon műszerészként dolgoztam, és van egy érettségim is.

22 évig javítottam alközponti rendszereket. Amikor sikerült festészettel foglalkozni akkor, csináltam ezerrel a képeimet. Megismertem Gyarmathy Tihamér munkásságát mert a Körmendi Galériában is volt egy alközpont. Sokszor csodáltam remek alkotásait. Nagy hatással volt rám. És én folytatom azt amit ő elkezdett. Olyan ez mint amikor rohannak az emberek a háborúba, és amikor a zászlóvivő elesik, egy másik katona markolja meg a zászlót és viszi tovább. Csinálom tovább amit ő elkezdett.

Én beviszem a mozgást a síkba, Haász pedig a síkot vitte ki a térbe Gyarmathy pedig valamiféle utat mutatott nekem. Mostanában ez a fő törekvésem (mozgás a síkban), valamint nano technológiás anyagok használata a festészetben. Ez egy teljesen új festészeti technika. Sajnos egész eddigi életemben kénytelen voltam fizikai munkából élni. (Gyarmathy Tihamért is erre kényszerítették)     1980-as években együtt dolgoztam Lukácsy Tibor grafikus művésszel, ő tervezett, én meg fotóztam, ekkor készültek pl. Megpihenő tűz, Haladás állomásai című alkotások is.

Célom: munkáimnak és törekvéseimnek közzététele. Képeim ne szóródjanak szét. Alkotásaim egy kézben legyenek. Ezáltal munkásságom egységes rendszert alkot és a jövőben is hozzáférhető lesz valamilyen módon. Gyermekkorom óta foglalkozom fotózással is.

Kiállításaim nem voltak, lehet, hogy nem is lesznek. Ez számomra nem jelent gondot, már hozzászoktam az elutasításhoz. (kb. 30 éve festek, és meggyőződésem, hogy jó amit csinálok!)

Az utóbbi években főleg absztrakciókkal, és a mozgással foglalkozom.